Lipicai
a császári Ausztria barokk csodája
A lipicai ménest Habsburg II. Károly, Belső-Ausztria főhercege alapította 1580-ban. A fajta a mai Szlovéniában található, de a fajta alapítása idején a Habsburg Birodalomhoz tartotó Lipicáról kapta nevét, mivel az első időkben ez a helység szolgált a ménes otthonául. A lipicai a 15.-18. században alapított azon azon kevés fajták egyike, melyet már a kezdetektől kizárólag reprezentatív célokra szántak. A lipicai sosem dolgozott a hadseregben vagy mezőgazdaságban: tenyésztésének célja az volt, hogy a császári udvartartás és a nemesség gyönyörű, intelligens és nemes lovakat használjon mind hitói előtt, mind az uraságok nyergei alatt. A fajta a spanyol lótól eredeztethető: Károly főherceg a ménes megalapításához kilenc tiszta spanyol vérű mént és huszonnégy kancát hozatott az Ibériai-félszigetről. A tenyésztésbe később újabb spanyol mének is kerültek, melyek Nápolyból és Dániából származtak. A fajta tenyésztését I. Lipót császár (1658-1705) és fia, VI. Károly (1711-1740) egyaránt nagymértékben támogatta. A ménes első komoly bővítésére 1728-ban került sor, amikor a lipicai tenyészet egy részét a mai Ausztriában található Prestaneggbe költöztették. A fajta ekkoriban már körülbelül 150 tenyészkancát tartott számon. A következő uralkodó, aki igazán szívén viselte a lipicaiak sorsát, I. Ferenc József császár volt. 1850 körül jelentős összegekkel támogatta a ménes épületeinek felújítását és magát a tenyésztést is. A lipicai fajta történetét a különböző háborúk is alakították: a tenyészet Napóleon hadjáratai, majd az első világháború miatt is áttelepítésre került, de a lóállományt szerencsére egyik időszakban sem érte komoly veszteség. A lipicai fajta tenyésztése ma számos közép-európai országban folyik, és az egyedek minden ménesben egyéni jellegzetességekkel bírnak. Ausztriában 1952 óta Graz mellett Piber ad otthont a lipicaiaknak, és az ott tenyésztett egyedeket főleg hátaslóként alkalmazzák. Az 1572-ben alapított, világhírű Bécsi Spanyol Lovasiskolában használt lovak is innen származnak. Magyarországon Szilvásváradon, a Bükk-fennsíkon található nagy egyedszámú ménes ebből a fajtából. A magyar lipicaiakat elsősorban fogathajtásra használják, igen eredményesen. Számos világsiker kötődik a fajta nevéhez: Lázár Zoltán például lipicaiakkal lett egyéniben és csapatban négyesfogathajtó-világbajnok 2004-ben, Kecskeméten. Az említett helyeken kívül ma Romániában, Csehországban és Szlovákiában található még jelentős lipicai tenyészet.
... későn érőek és igen hosszú életűek ...
A fajta egyedei általában későn érőek és igen hosszú életűek. Nem ritka, hogy a Bécsi Spanyol Lovasiskolában 20 éven felüli lovak is szerepelnek a kifogástalan fizikai erőnlétet igénylő bemutatókon. Siglavy Capriola egy arab telivér mén volt, a híres Siglavy törzsből. Máig az egyedüli arab telivér, mely bekerülhetett a lipicai fajtába, ahol saját genealógiai vonalat alapított.
Tulajdonságai
Vérmérséklet: melegvérű
Maramagasság bottal: 153-165 cm
Szín: szürke, elvétve fekete vagy pej
Felépítés: kosfej, ívelt nyak, arányos test, erős, rövid szárak, erős far
Jellemzők: általában hosszú életű, intelligens, könnyen kezelhető, jó idegrendszerű
Hasznosítás: hátaslóként és fogatban
Származási hely: Szlovénia, Lipica
Eredet: 16. század
Élettere: kontinentális éghajlat
|