Camargue-i
a tenger lova
A camargue-i az egyik legrégebbi, a mai napig az eredeti környezetében élő lófajta. Minden valószínűség szerint a solutré fajtától származik, ami kb. 50000 évvel ezelőtt a mai Camargue tartomány mocsaraiban élt, s melynek ábrázolásával a mintegy 16000 éves lascaux-i és niaux-i barlangrajzokon is találkozhatunk. A solutré csontváza és testfelépítése a talált leletek alapján igen hasonlít a camargue-iéhoz. A solutré ménesek minden bizonnyal keveredtek a Krisztus születése előtt a térségben járt keleti gót és vandál törzsek ázsiai lovaival, majd a 8. századi dél-franciaországi barbár invázió során a térségbe került keleti és szaracén vérű egyedekkel is. A katonák ezekben az időkben kizárólag méneken lovagoltak, ezért a fajták egymással való keveredése csakis a keleti mének és a helyi kancák révén történhetett meg. Az így kialakult camargue-i természetes élettere a dél-franciaországi Rhone folyó deltájánál lévő lápvidék. Ez a nehezen megközelíthető terület biztosította, hogy az állomány a 8. század óta nemigen keveredett idegen fajtákkal. A camargue-i rendkívül ellenálló: fű hiányában a mocsarak növényzetét is jól hasznosítja, rossz minőségű vizet is megiszik, eltűri az időnként viharosan tomboló misztrált, elviseli a mediterrán éghajlatból adódó hőséget, és patája a talajt borító sós víz ellenére is egészséges marad. A camargue-i, bár 1968 óta rendelkezik tenyésztőegyesülettel, a mai napig félvadon, az eredeti környezetében él. A tenyésztés is természetes módon zajlik: egy ménhez több kanca tartozik, melyek együtt elkülönült ménest alkotnak. A tenyésztők csak azt határozzák meg, hogy melyik mén kaphasson kancákat. Maga a fedezés és a csikók születése beavatkozás nélkül történik. A születéskor fekete vagy sötétszürke csikók 11-13 havi vemhesség után jönnek világra. Ha a kanca a következő évben ismét vemhesül, akkor 10 hónapig, ha viszont nem, akkor akár két évig is szoptatja csikóját. A kancacsikók 18 hónaposan válnak ivaréretté míg a mének másfél-két éves korukban. A fajta egyedei későn érők, akár 7 éves korukig is nőhetnek, és általában ekkorra világosodik ki a szőrzetük. A camargue-it kizárólag hátaslóként hasznosítják. Lépése és vágtája jó minőségű, ügetése viszont kényelmetlen, ezért ebben a jármódban nemigen lovagolják. Eredetileg más állatfajok, főként bikák terelésére használták, amely funkciója a mai napig megvan. Ezenkívül ma a lovas turizmusban is jelentős szerepet tölt be. Külleme nem túl esztétikus, hisz primitív, esetenként aránytalan testfelépítéssel rendelkezik. Mozgása és a turisták által csodált, vízben vágtázó ménes azonban egyedi jelenség: nem csoda, hogy Camargue egyik jelképévé vált.
... minden tenyésztőjének saját jelképe van ...
A camargue-i minden tenyésztőjének saját jelképe van, ami lehet címer vagy bármilyen más forma. A gazda ezt használja a lovai bélyegzéséhez, így minden egyedről megállapítható, hogy pontosan honnan származik. A camargue-it különleges élettere miatt a tenger lovának is hívják. A ménesek mintegy 6880 hektárnyi területet birtokolnak, melynek neve Lagune Etang des Vacarés, és Dél-Franciaország egyik legszebb természetvédelmi körzete.
Tulajdonságai
Vérmérséklet: melegvérű
Marmagasság bottal: 135-150 cm (kisló)
Szín: szürke
Felépítés: nagy, durva fej, rövid nyak, hosszú, meredek lapocka, rövid hát, csapott far, vékony szárak, erős, terült paták
Jellemzők: intelligens, tanulékony, mozgékony, általában hosszú életű
Hasznosítás: hátaslóként, állatok terelésére is
Származási hely: Franciaország, Camargue
Eredet: történelem előtt
Élettere: mediterrán éghajlat
|