Cocker spániel

Nevét feltehetően az angol 'cocking' vagy 'cocker' szavakból nyerte, ami szalonkázót jelent. A cocker spánielek megjelenése szempontjából az 1879-es év a mérvadó, akkor született meg Obo nevű ősük. A fajta rövid idő alatt sikeres és népszerű lett, a tengerentúlon is elismerték önálló fajtaként, és 1883-ban megalakult az Spániel Klub is. Volt olyan időszak, amikor ez volt az Egyesült Államok és Kanada legnépszerűbb kutyafajtája. Amerikában elsősorban vadászatra tenyésztik és kiváló vízi munkáját dicsérik, míg Európában inkább kedvtelésből tartják, kedvelik kiegyensúlyozott és játékos természete miatt. A kiállítási példányok 10-12 kg súlyú kutyák, vadászatra használt társaik viszont ennél 2-3 kg-mal nehezebbek és nagyobbak is. Marmagassága: 35-38 cm. Súlya: 10-14 kg. Valamennyi vadászspániel közül a cocker a legkisebb és talán a legérdekesebb megjelenésű is. Izmos háta fokozatosan lejt a faroktőig, csípője izmos és széles, mellkasa pedig könyékig ér. Végtagjai rövidek, vaskosak, farkát legtöbbször csonkolják. Feje szögletes, arcorri része széles. Szeme sötétbarna, kissé telt; hosszú lelógó fülét dús szőr borítja. A szőr a fején rövid és finom, testén közepesen hosszú, a mellkas oldalán és végtagjain pedig hosszú, dúsan omló, szinte a földet éri. Lehet egyszínű: fekete vagy barna, vagy kétszínű: fekete és cser, vagy háromszínű: fekete, fehér és cser. Fürge, kiegyensúlyozott természetű kutya, szeret dolgozni. Ugyanakkor vidám, játékos és intelligens, csöppet sem félénk. A cocker spániel érdekes, szép és egészen különleges megjelenése miatt ma már elsősorban kedvenc.