Kuvasz

Annak ellenére, hogy Magyarországon közismert, ősi magyar nyájőrző pásztorkutya, eredete nem ismert. Valószínű, hogy hasonló feladatok ellátására már a népvándorlás idején volt őseinknek egy kutyaája, ez viszont sokat változott az évszázadok alatt. Csak a török Hódoltság megszűntével stabilizálódott a fajta jellege. Újkori tenyésztése 1905 óta folyik, Raisits Emil, Abonyi Lajos, Anghi Csaba tettek legtöbbet ennek megindulásáért. Marmagassága: 65-75 cm. Súlya: 30-50 kg. Hatalmas, erőteljes kutya. Feje nemességről, értelemről árulkodik, tiszteletet parancsol. Arcorri része enyhén megnyúlt, koponyája széles. Szeme mandulavágású, sötétbarna, füle közepesen nagy, alacsonyan illesztett, lelógó, a tövénél kicsit eláll a fejtől. Nyaka közepesen hosszú, nem lebernyeges. Mellkasa mély, erős, hasa enyhén felhúzott, háta kis mértékben lejt, széles, izmos. Fara csapott, farka vastag, dús szőrrel borított, csánkjáig lelóg, a vége kissé visszahajlik. Színe fehér, orra, szeme, ajakszélei sötétek, szőre dús, erős, hullámos, fején és a végtagokon rövidebb. A gazdájához végtelenül ragaszkodó, kedves, hűséges, de a babusgatást hamar megunja, ilyenkor egyszerűen "lelép". Állandóan éberen járja a rábízott területet, félelem és habozás nélkül támad, ha kell. A hívatlan vendéget leggyakrabban egy helyben tartja, amíg a gazda oda nem ér. Megvesztegethetetlen, a jópofizást nem tűri, nem érdemes vele kikezdeni. Porták, tanyák, gyárudvarok kiváló őrzője. Folyamatosan láncra kötni, bezárni ok nélkül vagy gyakran fenyíteni tilos-ekkor elvadul, bizalmatlan, kezelhetetlen lesz!