Kék jegyű perzsa

Az akromelániás jegyekkel ellátott hosszú szőrű macskák spontán felbukkanása sziámialmokban már régóta ismert (előfordulásukat például Svédországban már az 1920-as években jelezték). Ezek természetesen nem tekinthetők a colourpoint perzsák őseinek. Az utóbbiakat ugyanis a sziámi és a perzsamacska tudatos keresztezésével állították elő. Két amerikai hölgy, Clyde Keeler és Virginia Kobb már 1930-ban megkísérelték az akromelániás jegyű perzsák tudományos alapon való kitenyésztését. A problémával később angol tenyésztők is foglalkoztak. Fáradozásukat félbeszakította a második világháború, így a tenyészcél, a színes jegyekkel ellátott perzsamacska-amint a mai formájában ismeretes-csak a 40-es évek vége felé vált valóra. A színes jegyű perzsákat Európában 1955-től, Nagy-Britanniában 1957-től ismerik el. Napjainkban főleg az amerikai kontinensen tenyésztik. A colourpoint perzsamacska testfelépítése ugyanolyan, mint a többi perzsáé, tehát rövid és zömök. Gyakoriak azonban az olyan állatok, amelyeknél a nyúlánkság igen kifejezett. Ez annyit jelent, hogy megtalálhatók még a sziámi macska eredeti tulajdonságai is. A colourpoint perzsák kitenyésztéséhez az egyik kiindulási alapot ugyanis a karcsú, nyúlánk sziámi képviselte.

A kék jegyű perzsamacska az ugyanilyen színű egyéb változatokhoz hasonlóan, a B gén fekete színre gyakorolt halványító hatása révén alakult ki. A sötétbarna jegyeket a gén kékre változtatja. A kék jegyeket harmonikusan egészíti ki a szőrzet jeges kéktől lilába játszó alapszíne. Az alapszín sajnos gyakran erősen kék intenzitást vesz fel, s így jelentős mértékben tompítja a kontrasztosságot. A színváltozat orrtükre és talppárnái a szőrzet és a jegyek színével összhangban palakék. A kék colourpoint perzsa szemei általában szép kék tónusúak, összhangban a prém színével.