Pumi

A puli és a 17-18. század során hazánkba hozott juhokkal bekerült felálló fülű terelőkutyák keresztezéséből alakult ki. Dr. Raisits Emil vette észre a 20. század elején, hogy a puli mellett a pásztorok egy terrier jellegű kutyát használnak, és neki köszönhetően 1920-ban a puli dunántúli válfajaként, 1923-ban pedig önálló fajtaként jelent meg kiállításokon a pumi. Marmagassága: 35-44 cm. Súlya: 8-13 kg. Feje terrier jellegű, a szem jól látható. Felálló fülének hegye lebicsaklik. Nyaka a puliénál magasabban tűzött, lábai hosszabbak, farka felkunkorodó. Színe a szürke minden árnyalata, ritkán barna, fekete vagy fehér lehet. Mozgása a puliéhoz hasonló, élénk, szökdécselő, igen gyors. Pumikat, pumi jellegű kutyákat ma is gyakran találunk a pásztorok mellett, rövid szőrük, rámenősségük miatt kedveltek. Legnagyobb hasznukat disznóterelésben és disznóhajtás, vadászat során veszik. Luxuskutyaként hangosabb, makacsabb természete miatt nem terjedt el, házőrzőként viszont pont rendkívüli élénksége miatt tesz jó szolgálatot, kertes házaknál, tanyákon rágcsálóirtásra is bevált. Legújabban a magyar fajtákat felkaroló észak-európai tenyésztők (főleg finnek, svédek) legkeresettebb társ- és munkakutyái, az ügyességi versenyek sztárjai.