Gólyák

Fehér gólya

A magyar nép kedves madara, mindenki ismeri. A tavasz hírnökének tartják, hozzánk március-áprilisban tér vissza afrikai téli szállásáról. Keresi az ember közelségét, szívesen fészkel kéményeken, villanypóznákon. 75-152 cm magas, termetes madár, de hosszú lába, csőre és nyaka miatt karcsúnak tűnik, amint kimérten lépegetve keresi a nedves réteken apró gerincesekből és rovarokból álló táplálékát. A párok visszaérkezésük után kijavítják a tavalyi fészket, mielőtt költeni kezdenének. A fészekalj 2-3 tojásból áll. A kikelt fiókákat az egyik szülő őrzi, míg a másik élelem után jár. Ősszel, augusztus végén vonulnak el téli szállásukra. A gólyát a néphit szerencsehozónak tartja. Kínában a gólya a hosszú élet szimbóluma. A gólya, ha nem háborgatják, hosszú éveken át hű marad fészkéhez, de a párok nem mindig ugyanazok. A hím érkezik elsőként, és kelepelve fogadja a fészkére ereszkedő tojót, amelyik rendszerint a tavalyi párja. Az is előfordul azonban, hogy idegen nőstény száll le a fészkére s veszi azt birtokába. Ilyenkor a később érkező "jogos tulajdonos" és a betolakodó között parázs verekedésre kerül sor, amelyet a hím közönyösen néz végig, hogy aztán a győztessel folytassa tovább a fészek tatarozását, majd a fiókák nevelését.

Fekete gólya

Életmódja merőben eltér fehér rokonáétól. Míg utóbbi szívesen fészkel ember közelében, lakóházakon, kazlakon, oszlopokon, a fekete gólya bizalmatlan, vad, magányt kedvelő madár. Felsőteste fémes fényű fekete, hasa fehér, csőre és lába élénkpiros. Valamivel kisebb, mint a fehér gólya. Sűrű növényzetű, vízbő lomberdőkben érzi otthon magát. Elhagyott erdei tavacskákon halászik, így csak elvétve kerül az ember szeme elé. Ritkán kelepel, s közben csőrét nem fekteti hátára, mint fehér rokona. A kelepelésen kívül burrogó hangot is hallat. Erdei fákon fészkel, gyakran nagyon magasan. Magyarországon ritkán költ, főleg ártéri erdőkben fordul elő. Vonuló madár.