Újfundlandi

Őse feltehetően az a masztiffszerű kutya, mely nagy utat megtéve Ázsiából jutott el Európába. Itt aztán a hegyi kutyák egyik változataként élhetett sokáig, míg valószínűleg a labrador retrieverrel keresztezték. Ez bizonyíthatja azt a hihetetlen vízimádatot, amit az újfundlandinál megfigyelhetünk. Nevét 1775-ben kapta. Az első fajtaleírás 1886-ban készült róla, és ettől kezdve jegyzik a világban. Sokáig Új-Fundland zátonyokkal teli partvidékén a halászbárkákat kalauzolta tévedhetetlen biztonsággal. Hatalmas, medvére emlékeztető, tekintélyt parancsoló megjelenésű fajta. Törzse hosszúkás, erős felépítésű. Nagy fejét széles koponyacsontja teszi még jellegzetesebbé. Erős, rövid a nyaka, egyenes, széles a háta. Mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Farkát lelógva tartja, ha figyel vagy izgalmi állapotba kerül, sarlósan felemeli. Végtagjai erősek, egyenesek. Hosszú szőrű, szőrzetének tapintása durva, erős szálú. Színe fekete, előfordul bronzos csillogású is. Marmagassága: 68-75 cm (kan), 62-70 cm (szuka). Súlya: 50-70 kg. A újfundlandi aktív, mozgékony fajta. Rendkívüli vízimádata az elsődleges tulajdonsága, ami az ember szolgálatába állította. A vízben és a vízparton fáradhatatlan. Nagy tengerparti üdülőhelyeken gyakran találkozhatunk újfundlandi kutyákkal, amint a vizet kémlelik. A vízi mentést a tökélyre fejlesztették ezzel a fajtával. Csendes, barátságos magatartása miatt kedvencként is egyre népszerűbbé vált. Minden mentőkutyafajtára jellemző a gyerekek mindenekfeletti szeretete. Így van ez az újfundlandival is. Húzhatják, vonhatják, szőrénél, fülénél fogva, nem bántja. Értelemtől csillogó szemekkel figyel, vigyáz kis barátaira.