Puli

Ősidőktől fogva az állatait szabadon, nomád, félnomád körülmények között nevelő pásztor segítője. Pásztorkodó elődeink hozták magukkal a Kárpát-medencébe. A 'puli' szót az 'abuly', 'apuly' ősmagyar szavakból eredeztetik a nyelvészek, ami azt jelentette: becses, becsben álló, értékes. Évszázadokon keresztül gondosan ügyeltek is rá, hogy feltétlen munkakészsége megmaradjon. A 20. század előtti időkről kevés, és egymástól sokszor eltérő leírás maradt ránk. A pásztorok terelőkutyáikat küllemre való tekintet nélkül pulinak nevezték, és ez a szokás máig fennmaradt. Az egységesen hosszú, egész testet beborító szőrzet, zsinóros jelleg, rövid arcorri rész, lógó fül, rövid, négyzetes (kvadratikus) test, hátára teljesen visszakunkorodó farok az "újrafelfedezése" után megindult tudatos tenyésztői munka eredménye. Marmagassága: 37-44 cm. Súlya: 10-15 kg. Csontozata finom, szikár, füle lógó, nem látszik, nyaka a vállától nem különül el láthatóan, hosszú szőrzete kitölti a két lábpár közti teret, és rendszeres gondozást igényel. Színe leggyakrabban fekete, elterjedt a fehér, ritkábban maszkos fakó, és legújabb törekvés a szürke színváltozat "felélesztése". Mozgása elaprózó, de igen gyors. Élénk, rendkívül figyelmes, igen gyorsan tanul, sőt nagyon igényli a foglalkozást, tanítást. Hűséges, bátor, kissé csaholós. Önérzetes, az igazságtalan fenyítést nem tűri, duzzog. Ma kevésbé használják terelésre, igen elterjedt házőrzőként és társnak, különleges megjelenése luxuskutyává is tette.