Labrador retriever

Létezik olyan legenda, mely szerint az újfunlandi és a vidra keresztezéséből származik, ez azonban lehetetlen, csupán a labrador hihetetlen vízszeretete miatt terjedt el ez a mendemonda. Nevével ellentétben nem a Labrador-félszigetről, hanem Új-Funlandról származik, ahol a jeges vízben a halászok segítője volt. 1887-ben kapta a labrador nevet, és ekkor már Angliában mint vadászkutya aratott sikert. A századfordulón angol arisztokraták újfunlandikat egyéb retrieverfajtákkal és egyéb szetterekkel kereszteztek, így a tenyésztés során az ősénél rövidebb szőrű és finomabb testfelépítésű egyedek alakultak ki. Marmagassága: 54-56 cm (kan), 52-54 cm (szuka). Súlya: 27-32 kg. Szőrzete tömött, rövid, egyenes, rendkívül vízhatlan, színe fekete, sárga vagy csokoládébarna, de mindig egyöntetű. A koponya széles, a stop közepesen kifejezett. Tekintete rendkívül értelmes, szeme barna. Fülei kicsik, a fejhez simulóak. A törzs jó felépítésű, hengeres alakú. A farok a tövénél vastagabb, a vége felé elkeskenyedő, a vidráéhoz hasonló. Erős testfelépítésű, izmos állat, de vigyázni kell, mert hízásra hajlamos, nem szabad túletetni. Főleg sokoldalúságáról nevezetes: szívesen használják mint kábítószer-kereső vagy vakvezető kutyát, de a labrador vérbeli vadász is. Megállja a helyét szárazon, de lelkesen apportíroz a jeges vízből is, szinte töri maga előtt a jeget. Lassabban keres, mint egy vizsla, de gondos és aprólékos, garantáltan egyetlen vad sem fog elveszni. A gazdájának szeret hízelegni, és az a fajta, akitől a gyerekeket sem kell félteni. Ha idegent lát, feltámad házőrzőösztöne. Kedvtelésből is tartják. Nem kényes, a hideg időt is jól tűrő, ellenálló fajta.