Szamojéd spicc

A Szibériában élő szamojéd népcsoport szánhúzó kutyája volt. A két nagy orosz folyó, az Ob és a Jenyiszej között húzta a szánokat évszázadokon keresztül, míg egy angol sarkkuttató, Robert Scott felfigyelt a fajtára, és több példányát is magával vitte Angliába. A szigeten értő kezek vették gondjukba ezt a jó képességű szánhúzót, és egy kicsit "kipofozták". Így alakult ki ma is ismert változata, mely már az egész világon elterjedt. Joggal merülhet fel a kérdés, mit csinálnak manapság ezek az ősi, egy konkrét tevékenységi körre használt, jól bevált fajták? Sajnos a természetes élettér rohamos csökkenése, az urbanizáció kiszorította ezeket a szó valódi értelmében vett munkakutyákat. Természetesen még ma is fel-feltűnnek, de már inkább csak mint egyfajta kirakatbábuk, melyek érdekessége pont ezekből az ősi időkből hozott tulajdonságaikban rejlenek. Ma ezeket már nem tudják használni, és az ember sem tudja felhasználni. Félő, hogy egy idő után, a világ nagy és természetes rendjébe tartozó koherensen, ok-okozati szinten is összetartozó szép ösztönök, tulajdonságok kivesznek, elmúlnak. Csak a külcsín marad. Középtermetű, keskeny fejű eb. Füle felálló, szeme sötétbarna. Törzse erős, izmos. Végtagjai is erősek, egyenesek. Farkát, mint a spiccszerű kutyák általában, ő is a hátára kunkorítja. Hosszú szőrzete dús, színe hófehér vagy sárgásfehér. Marmagassága: 48-60 cm. Súlya: 23-30 kg. Ennek a büszke, határozott, méltóságteljes fajtának egy rossz tulajdonsága van: gyakran és igen hangosan ugat. Emelett engedelmes, jóindulatú fajta. Sokoldalúságát a fentebb ismertetett tények miatt nem nagyon kamatoztathatja. Marad ennek a jó hírért évszázadokon át keményen megdolgozó fajtának is a kiállításokon való részvétel, mely annyira lehet idegen számára, mint egy csivavának szánkót húzni az Északi-sarkon.