Manx (Man-szigeti farkatlan macska)

A farok nélküli manxmacskák már évszázadok óta ismertek. Történelmi forrásokból tudjuk, hogy pl. VII. Edward angol királynak több manxmacskája is volt. A manx fajta természetes mutáció, vagy még pontosabban a brit rövidszőrű beltenyésztéséből adódó degeneráció miatt alakult ki az Ír-tenger Man-szigetén. Az ottani macskapopuláció hosszú időn keresztül minden újabb és frissítő vér hatásától teljesen el volt zárva. Az állatok testfelépítése jellegzetesen megváltozott. A martájék lekerekített (a szabvány ennek gömbölyűségét a narancséhoz hasonlítja), a hát rövid, a lágyék keskeny, a hátulsó lábak viszont erősek és feltűnően hosszúak. A megváltozott testfelépítés következtében a manx a macskákra egyébként jellemző könnyed mozgást elveszítette. Előrehaladása inkább a nyúléra emlékeztető ugráslás. Ezen túlmenően nagyon rossz mászók és nagy magasságból sem képesek jól leugrani. A gerincoszlop végén, tehát ott, ahol szabályos körülmények között a farok illeszkedik, az igazi manxmacskáknak (rumpies) kifejezett bevágása, ún. alfele képződik. A farkatlan macska kölykei gyakran holtan születnek. Ezért az experimentális tenyésztésben a két-három megrövidült farokcsigolyájú, ún. csonkafarkú egyedek (stumpies 2) használatát is megengedik. Amerikában 1970 körül hosszú szőrű manxváltozatot is kitenyésztettek, ez a cymric nevet kapta (cymric = walesi). Jelenleg a változat még ritkaságszámba megy, és mindössze néhány amerikai tenyésztőklub ismeri el.

A testfelépítésére vonatkozó sajátos követelmények és a farkatlanság miatt a manx-szabvány a szőrszínt nem veszi figyelembe. Az angol rövid szőrűnél ismert valamennyi színváltozat megengedett, még a fehérrel kombinált tigriscsíkozottság is, amelyet egyetlen más rövid szőrű fajtánál sem ismernek el. A szemek színe is bármilyen lehet, lényeg, hogy a szőr színével harmonizáljon. A szabvány szerint a szőrzet puha, lágy és kettős sajátosságot mutat: az egyik láható puha fedőszőrzet, hasonlóan a nyúléhoz, a másik a dús, gyapjas aljszőrzet. A manx feje kerek és nagy, orra kissé hosszú, de sohasem perzsa típusú, pofái jól fejlettek. Enyhén kihegyezett fülei széles alapon ülnek.