Shar-pei (Kínai harcikutya)
Több évszázada ismerik, tartják Kína déli részén. Már a Han-dinasztia idejében ismerhették, i. e. 202-ben. A shar-peit ábrázoló kőből készült szobrocskákkal ősi kínai temetőkben találkozhatunk, ahol a sírok védelmét oldották meg ily módon. Eredetileg területet és állatokat védett, ám kutyaviadalok arénáiban is harcolt évszázadokon át. Ez, s a fajtára kivetett adó játszott közre abban, hogy a shar-pei a középkorban majdnem kipusztult. A világ csak 1971-ben ismerte meg, amikor egy kinológiai szaklapban cikkeztek a fajtáról, melynek nyomán tenyésztők és kutyabarátok mozdultak meg a fajta megmentése érdekében. A shar-pei közepes termetű, erős, izmos állat. Szögletes feje, domború koponyája összhatásban mulatságos külsőt eredményez. Apró, sötétbarna szemei, előrebicsakló fülei szintén ezt a hatást erősítik. Széles hátú, mély, erős mellkasú eb. Végtagjai erősek, izmosak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete rövid és sima. Színe lehet barna, vörös, fekete, krémszínű. Elsődleges ismertetőjele a bőre. Soha nem látott bőségben lebegi, ráncolja, lötyögi körbe az egész kutyát. Marmagassága: 41-51 cm. Súlya: 16-25 kg. A shar-peiről elterjedt, hogy szinte megrészegül a harc közben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eléggé elítélhető módon borral itatták minden egyes küzdelme előtt. Napjainkban főleg az USA államaiban kedvelt mint őrző-védő. Európában inkább csak mint afféle egzotikus díszt tartják házikedvencként.
|