Gotlandi póni
önálló, mégis emberszerető póni
A gotlandi póni, ahogy neve is mutatja, a svéd Gotland szigetéről, a Lojsta mocsár vidékéről származik. A fajta kialakulásának ideje, illetve folyamata nem ismert, de általánosan elfogadott feltevés, hogy a gotlandi valószínűleg a tarpán közvetlen leszármazottja, és körülbelül 200 évvel ezelőtt hatott rá arab vér is. A fajta egyedei 4-5 ezer évvel ezelőtt már bizonyosan a térségben éltek, és az archelológusok szerint először a vaskorban virágzó Vallhager falu lakossága háziasította a vad ménesek egy részét (Kr.e. 220 és Kr.u. 500 között). A fajtáról szóló első írásos említés a 13. száazdból származik, és az arra vonatkozó adatok már számos helyen fellelhetők, hogy a gotlandi póni széles körű használata a 16.-17. században terjedt el. Az állomány félvadon élt, szaporodásába nem avatkozott bele az ember, csupán kivett egy-egy egyedet a ménesből, amikor igás- vagy málhás pónira volt szükség. A 19. században számos egyed Nagy-Britanniába, Németországba és Belgiumba került. Ezzel egyidejűleg a gotlandi élettere is leszűkült: a földek magánkézbe kerültek, az erdők és a legelők száma lecsökkent, és a területek bekerítése szinte ellehetetlenítette a pónik életét. A félvad gotlandi a földek kártevője és a gazdák ellensége lett. A szabadban élő állomány száma drasztikusan lecsökkent, olyannyira, hogy az I. világháború után mindössze nyolc egyeddel próbálták megmenteni a vadon élő ménest. Ma 200 hektáros területen körülbelül 70-80 egyed legelészik. A hasznosított pónik kitűnően ugranak, jól dolgoznak fogatban, és eredményesek díjlovaglásban is. Méretük és emberszeretetük miatt megbízható társai a gyermek lovasoknak.
... 9000 gotlandi póni él a világon ...
A gotlandi póni svéd neve russ, melynek jelentése a helyi dialektusban ló. Ma összesen körülbelül 9000 gotlandi póni él a világon. Svédországon kívül Dániában, Finnországban és az USA-ban tenyésztik.
Tulajdonságai
Vérmérséklet: melegvérű
Marmagasság bottal: 115-130 cm (póni)
Szín: főként pej és fekete, de minden alapszín megengedett
Felépítés: kicsi, finom fej, nagy szemek, egyenes hát, alacsonyan tűzött farok
Jellemzők: szívós, elsősorban a lépés és ügetés jármódokban igen jó mozgású, sokoldalúan hasznosítható, barátságos és tanulékony
Hasznosítás: nyereg alatt és fogatban, ügetőversenyeken is
Származási hely: Svédország, Gotland
Eredet: történelem előtt
Élettere: tajga éghajlat
|