Japán kurta farkú

A kurta farkú macska Japánban már évszázadok óta ismert. Erről számos régi festményük és rajzuk is tanúskodik. A japán kurta farkú macska úgy 1000 táján Kínából kerülhetett Japánba. Fajtaként csak 1968 óta tenyésztik tervszerűen, lényegében azóta, amióta az első példányok árkerültek az Egyesült Államokba. Ott 1976-ban szabványosították. Az európai tenyésztőszövetségek egyelőre nem ismerik el. A japán kurta farkú  jellemző tulajdonsága a mindössze 10-12 cm-es csonka farok, amelyet a macska ráadásul meghajlítva tart, és ezáltal jóval rövidebbnek látszik. Ebben az esetben valójában nem degerenációs jelenségről, vagy a farokcsigolyák manx fajtához hasonlatos redukciójáról, hanem csak erőteljes megrövidülésről beszélhetünk. Hangsúlyozni kell, hogy a manx és a japán kurta farkú két teljesen különálló fajta. Hasonló jellegű mutáció más háziállatfajban is ismeretes. A farkon lévő hosszú szőrzet minden oldalon eláll, s így a farok mintegy kerek bojtra vagy szőrpamacsra hasonlít. Az állatt teste délceg, középnagy és izomzata jól fejlett. A hátulsó végtagok valamivel hosszabbak a mellsőknél, emiatt azokat a macska állás közben kissé behajlított állapotban tartja. A hosszú, egyenes orr, a magas pofacsontok és a nagy, ovális, jól láthatóan ferde vágású szem a keleti ember arcvonásaira emlékeztetnek.

A japán kurta farkú macska különböző, túlnyomóan telített színekben ismeretes. A leggyakoribb színkombináció neve a mi-ke, amely feketével és vörössel kombinált fehér szín. Ezek a színek önállóan is előfordulhatnak. Emellett léteznek teknőctarka kurta farkú macskák is, természetesen csak nőivarú változatban. Az akromelániás színeződést és gyűrűzött szőrszálakat mutató példányokat a kiállítások versenyein kizárják. A fajtát Japánban nagyon kedvelik. A jó embereknek állítólag szerencsét hoz. Gyakran házimacskaként is tartják.