Teknősök

Levesteknős

A legismertebb tengeri teknős, nevét a szomorú sorsáról kapta, bizony számtalan példányuk végezte fazékban. Valamennyi tengerben előfordul, a sarki hideg vizek kivételével mindenhol. Rendkívül nagy távolságokat vándorol, közben azonban néha a homokos partokra is kimerészkedik, nem csak tojásrakás, hanem egy kis napfürdőzés céljából is. Fészekalja akár 200 tojásból is állhat. A kis teknősök egy időben bújnak ki a tojásokból, aztán fürgén kacsázva azonnal sietnek a biztosnságosabb hullámok felé.

Kérges tengeri teknős

Valamennyi tengeri teknős közül a legnagyobb, több mint 2 m hosszúra is megnőhet, súlya pedig elérheti a 400 kg-ot. A többi teknőstől abban különbözik, hogy nincs szarulapokkal borított teknője, hanem testét csak sötét színű, barázdált, kéregszerű bőr borítja. A kérges teknős Malaysia keleti partjain és a dél-amerikai Suriname-ban a homokba rakja tojásait. A nőstények éjjel másznak ki a partra, amikor feljön a Hold, megfelelő fészkelőhelyet keresve a homokban. A gödröt mellső uszonyaikkal kezdik ásni, s a hátsó lábaikkal fejezik be. A tojások lerakása után a fészket hátsó lábukkal ledöngölik. A kérges teknős tojásai lerakása után ritkán tér mindjárt vissza a tengerbe: rendszerint több "álfészket" is kapar, mintha csak össze akarná zavarni nyomait, hogy ellenségeit félrevezesse. Mivel a levegőből érkező hangokra teljesen süket, a hangos beszélgetés nem zavarja meg fajfenntartó műveletében.

Keselyűteknős

Az USA déli területein honos. A legnagyobb és legsúlyosabb édesvízi teknős, hossza elérheti az 1,4 m-t. nagy fejét nem tudja páncéljába visszahúzni, mint a többi teknős. Nagyobb folyók és mocsarak lakója, kedveli az iszapos fenekű vizeket. Többnyire a folyómeder vagy mocsár közepén, a mély vízben hever, máskor kidugja orrát a vízből, és az árral viteti magát. Néha a víztől távolabb is rá lehet bukkanni. A keselyűteknőstől jogosan fél a helyi lakosság, valóban rászolgált angol "harapós tekős" nevére: mindenbe beleharap, ami útjába kerül, s amit megragadott, azt nehezen engedi el.

Kígyónyakú teknős

Hosszú nyakukat nem tudják a páncéljukba visszahúzni, hanem oldalvást a hátpáncél alá rejtik. A kígyónyakú teknős elérheti a 20 cm-es hosszúságot. Páncélja világosbarna. Ausztrália és Új-Guinea a hazája. Nappali állat, éjjel behajlított nyakkal csukott szemmel pihen. Nappal néha elhagyja a vizet, és a szárazföldön napozik. Hazájában a kígyónyakú teknőst és annak tojásait is eszik. Rendszerint a meleg évszakban fogják, amikor a vizek kiszáradnak.

Ékszerteknős

Az ékszerteknősöket legtöbb esetben pici korukban veszik gazdáik. Gondolni kell azonban arra, hogy páncéljuk felnőtt korukra 12-15 cm hosszúságú lehet, vagyis rövid idő alatt kinövik az új lakhelyüket. Eredeti élőhelyükön imádtak napozni, erről nálunk se mondanak le szívesen, a gazdának lámpával kell biztosítani legalább az illúziót. Ragadozók, szeretik az élő táplálékot: apró halakat, vízibolhát, legyeket.