Tengeri csikóhal

A tenger parti övezetének hínárrétegében rejtőzködő halacska mindenképpen "rendhagyó": halra egyátalán nem, inkább a sakkjáték lófigurájára hasonlít. "Lófeje" elöl csőszerű ormányban nyúlik meg, a végén szelepszerűen záródó kicsi szájjal. Szemeit egymástól függetlenül mozgatva keresi táplálékát. Ha megpillant egy rákocskát, szájszelepét kinyitja és beszippantja zsákányát. Míg a többi halnál a fej nyak nélkül folytatódik a törzsben, a csikóhalnál-mint az a paripákhoz illik-kecses ívben hajlik a törzshöz. Farka sem halfarok, hanem spirálisan csavarodott kapaszkodószerv, amellyel rákapaszkodik a hínárra, s azzal együtt lebeg a vízben. testét nem pikkelyek, hanem csontlemezek borítják, hátát hosszú tüskék pásztázzák. Mindez eléggé meghökkentővé teszi ennek a mindössze 12 cm-es halacskának a megjelenését, még elképesztőbb azonban szaporodási módja: csikóhaléknál a hím hozza világra a "kiscsikókat". A nőstény hosszú tojócsövével a hím költőtáskájába rakja petéit, majd-mint aki jól végezte dolgát-továbbáll. A hím költőtáskájának fala megduzzad és vérededényeket tartalmazó nyúlványokat bocsát a megtermékenyített peték közé, ezek táplálják a fejlődő halivadékot. Közben a hím pocakja nőttön nő, a halacska láthatóan rosszul érzi magát, végül a víz fenekére süllyed és pattanásig feszült hasát a aljzathoz nyomja. Végül a költőtáska fala felreped és kirajzanak belőle a kis csikóhalak. Amikor két csikóhal találkozik, farkukat összeakasztják, s úgy lebegnek tovább. Az is előfordul, hogy a csikóhal farka végét a másik nyakára tekeri, s az így "nyakon csípett" társával hintázik tovább. Máskor hat-hét csikóhal kapaszkodik össze a farkával, a mint valami mesebeli mini "hétfejű sárkány" lebegnek a parti hínárok között.