Pingvinek 

Sziklaugró pingvin

Ennél a pingvinfajnál a fekete fej két oldalát hosszú, sárga tollcsokor dísztíti. A madár csőre narancsvörös. A Tűzföldön és a hűvös déli tengerek szigetein költ. A vízből nem ugrik ki a partra, mint a többi pingvin, hanem éles és erős karmaival felkapaszkodik. A szárazon viszont ruganyos ugrásokkal, szökdécselve halad.

Császárpingvin

A legnagyobb pingvinfaj, az 1,20 m magasságot is elérheti. A sarkvidék örök hómezőin apró, fekete frakkos emberkéknek tűnnek. Párosával élnek, a párok végig összetartanak. Az antarktiszi tél közepén, nemritkán -60 C-os hidegben, akár 200 km/óra sebességű hóviharok közepette költenek. Mivel a fészekrakáshoz semmilyen anyag nem áll rendelkezésükre, az egyetlen tojást a hím a lábára veszi és zsíros, meleg hasbőrével takarja be. A hím két hónapig költ étlen-szomjan, miközben a tojó a tengeren halászik. Ekkor a szülők felváltják egymást, s most a papa vonul le a tengerre. A barna pelyhes fióka 5 hét múlva hagyja el szüleinek melengető hasráncát. A császárpingvinek a kegyetlen sarkvidéki telet csak úgy bírják ki, hogy körhintaszerűen állandóan forognak. A kotló hímek, tojással a lábukon, szüntelenül körbe tipegnek. Így minden egyednek alkalma van egy kis időre szélárnyékba kerülni, ahol valamivel kevésbé dermesztő a hideg és nem tombol úgy a szél sem. A szülői test melengető hasráncait elhagyó barnapihés fiókák a velük egyidősekkel "óvodába" kerülnek. Csak szorosan összetartva kerülhetik el a ragadozó madarak (halfarkasok) támadásait.

Humboldt-pingvin

A pingvinek nem csak a Déli-sark lakói, hanem a hideg tengeráramlatokat követve északabbra is megtelepedtek. Peru és Chile hideg, part menti vizeiben él ez a csaknem 70 cm hosszúságú pingvinfaj, amelyet a nagy német felfedező, Humboldt írt le először. Ez a pingvinfaj főleg tintahalakkal és halakkal táplálkozik. Uszonyszerűvé átalakult szárnyával hajtja magát, lábával kormányoz. Csőrének töve és szeme tájéka piros, arcát fehér csík keresztezi, amelyik hasán is folytatódik.