Szarvasok

Dámvad

Kis-Ázsiából telepítették vissza Európába, ahol az utolsó két jégkorszak közötti időszakban már élt. A bikák dísze a jellegzetes lapátos agancs, az úgynevezett "dámlapát". A dámvad síkvidéki állat tisztásokon, réteken, megművelt területekkel határos lomberdőkben érzi jól magát. Rőt színű szőrzetét fehér foltok tarkítják. Gerince mentén sötét vonal húzódik. A dámvadak között gyakoriak a színváltozatok, vannak egészen sötét vagy fehér példányok is. A dámtehén júniusban tarka borjacskákat hoz a világra. Állatkertben is könnyen szaporodik.

Gímszarvas

Hazánk legszebb és legnagyobb patásvadja. Kedvenc tartózkodási helye a nagy kiterjedésű, tisztásokkal tarkított vegyes erdő. Létszükséglete a víz és a jó "dagonyázóhely", ahol kedvére hempereghet a sárban, hogy a kínzó legyektől megszabaduljon. Agancsot csak a bikák viselnek, amelyek február-márciusban hullajtják el fejdíszüket. Új agancsuk augusztusra fejődik ki teljesen. A szaporodási időszak szeptemberre esik, ekkor van a szarvasbőgés időszaka. A bikák hangjukkal jelzik tulajdonjogukat és hívják ki küzdelemre vetélytársaikat. A szaporodási időszak elmúltával a bikák kiválnak a csapatból, és néhányadmagukkal kóborolnak. A csapatot a vezértehén vezeti. A gímszarvasok között néha fehér példányok is megjelennek. A vadászbabona azt tartja, hogy az ilyen példányok elejtése balszerencsét hoz. A régi népek a fehér szarvast szent állatnak tekintették. Fehér volt a mondabeli csodaszarvas is, amelyik új hazába vezette a vitézeivel vadászgató Hunort és Magort.

Rénszarvas

A rénszarvasok vagy másik nevükön tarándszarvasok az eurázsiai tundravidék jellegzetes patás állatai. Kitűnően alkalmazkodtak a zord klímához: széles patájuk egy bőrredő segítségével terpeszthető, így a jeges, havas, mocsaras talajon rendkívül biztosan járnak. Bár növényevők, alkalomadtán egy-egy kövér lemminget is elkapnak. Kiválóan úsznak. Mindkét nem dúsan elágazó agancsot visel. Hatalmas, néha több száz vagy több ezer állatból álló csordákban állandóan a vidék egyik pontjáról a másikra vándorolnak, ahol van még zuzmó és törpe cirbolyafenyő. Nyáron a kínzó vérszívó szúnyogok elől menekülve akár 1000 km-t is megtesznek. Télen a süvöltő északi szél elől a tűlevelű erdők fái között keresnek menedéket. A hatalmas, félvad csordákat követik az európai és ázsiai nomád népek, amelyek teljesen a rénszarvasokra vannak utalva: táplálékukat a rénszarvasok húsa és teje szolgáltatja, ruházatukat az állatok vastag prémjéből varrják, sátraikat szőrtelenített, kikészített rénszarvasbőrből készítik; a varráshoz inakat, a kötelekhez nyersbőrt, a szerszámkészítéshez agancsokat és csontokat használnak. A lappok hátasállatként és szánjaik húzására is használják a rénszarvasokat. A hagyomány szerint a Mikulás szánját is rénszarvasok húzzák.

Jávorszarvas

Eurázsia és Észak-Amerika tűlevelű erdőövezetének lakója. Legnagyobb az alaszkai jávorszarvas, amelynek súlya a 800 kg-ot, testhossza a 3 m-t, vállmagassága a 2,30 m-t is elérheti. A nőstények nem viselnek agancsot, a hím dísze a hatalmas, néha 20 kg-nál is nehezebb "lapát". A jávorszarvas hosszú, lecsüngő, mozgékony felső ajka kiváló fogószerv, ezzel tépi le a fákról a fiatal hajtásokat. Az ingoványos, mocsaras erdőségeket kedveli. Patája terpeszthető, így nem süllyed bele a talajba. Jól úszik. A párok összetartanak. A nőstény borját minden ellenséggel szemben elszántan védelmezi. A jávorszarvasnak az emberen kívül ellensége alig van. Télen a kiéhezett farkasfalkák is megtámadják. Sokat szenved a vérszívó rovaroktól, ezek kínzó csípéseitől menekülve néha hatalmas vándorutat tesz meg.