Basset hound

Származásának pontos körülményeit homály fedi, az azonban valószínűsíthető, hogy Franciaországban a 16. században már létezett ilyen fajta. Többen vallják, hogy innen eredeztethető, bár azt is tudjuk, hogy hasonló testfelépítésű kutyákat a középkori Angliában is tartottak. 1863-ban az első párizsi kutyakiállításokon már szerepelt basset hound. Angliába 5 évvel később került egy példány, amelyet először egy beagle-lel, utódaikat pedig bassettel pároztattak. Így alakult ki a ma ismert basset hound, amelyet önálló fajtaként 1880-ban fogadtak el. Vadászteljesítménye hasónló a beagle-éhez, mindkettő a nyulakat űzi, bár látszólag elég nehéz elképzelni, hogy ez a nehézkesnek tűnő állat képes versenyre kelni a nyulakkal. Kevesen tudják, leginkább csak azok, akik vadásztak már vele, hogy igenis meglepően fürge, és ha egyszer szimatot fog, nem törődik semmiféle akadállyal. Legtöbbször vissza kell fogni, vezetői ugyanis nem mindig tudnak lépést tartani vele. Nyúl mellett szarvas követésére is használták például Belgiumban. Testfelépítésse miatt ezekre a vadászatokra kifejezetten alkalmas, nem jelent ugyanis számára nehézséget a sűrű aljnövényzetben való fürkészés. Marmagassága: 32-36 cm. Súlya: 20-25 kg. "Nagy kutya rövid lábakon"-írta róla egy francia író. Valóban rövid lábú, ugyanakkor hosszú törzsű, nagy fejű kutya. Ábrázatának jellegzetes karaktert lelógó hatalmas füle és bánatos, ráncos pofája ad. Szeme sötétbarna, a fejtető domború, nyaka izmos. Végtagjai amellett, hogy rövidek, vastagok is. Farka elvékonyodó, kissé felfelé ível. Szőrzete rövid, sűrű, kemény. Színe változó, lehet fehér alapon fekete és barna foltos vagy fehér alapon barna foltos. Élénk, értelmes jószág. Kiegyensúlyozott és az egyik legragaszkodóbb társ, de nagyon érzékeny és hajlamos félénkségre is. Stílusa egyéni, mindig a saját feje után megy, így kissé önfejűnek, makacsnak is mondható. A bánatosan komoly tekintete sokakat félrevezethet, a basset hound egyátalán nem kedveli az eseménytelen életet. Munka közben ugyan lassabb a többi vadászó rokonánál, ám vérbeli falkakutya: a nyúl mellett őzre, vaddisznóra, rókára is vadásztatják. Szimata páratlan. Vadászat közben jellegzetes hangot ad a falka, "tutul", ami a hozzáértők szerint kellemes, szinte zenei élményt nyújt. Falkákban napjainkban Angliában és Írországban biztos, hogy tartják, de más európai országokban is vadásztatják. Kedvencként is tartható, de a kis lakás vagy a kis kert nem neki való.