Beagle

Ősrégi angol hajtókutya. Közvetlen elődje a harrier (nyulászó) kopó, amit állítólag szegény polgárok tenyésztettek ki tudatos kiválasztással a 17-18. században. A "mintát" ehhez minden valószínűség szerint az angol előkelőség falkáinak kopói szolgáltatták. A szegényebb földbirtokosok azonban nem engedhették meg maguknak, hogy kenneleket, lovakat tartsanak, ám a vadászathoz nekik is szükségük volt megbízható, jó képességű kutyákra. Mivel leginkább csak gyalog vadásztak, viszonylag lassú, higgadt, könnyen kezelhető társakat igényeltek. Erre a célra a kitenyésztett beagle tökéletesen megfelelt. Az üldözés során falkában hajtotta a vadat, elsősorban rókát és nyulat. Marmagassága: 33-40 cm. Súlya: 8-10 kg. Alacsony termetű, szilárd és erőteljes testfelépítésű kutya, mégis mozgékonynak mondható. Feje hosszúkás, a kopóéra emlékeztet. Koponyája lapos, arcorri része szögletes, nem keskenyedik el. Szeme sötétbarna, füle széles, alacsonyan tűzött, lelógó. Mellső végtagjai izmosabbak, mint hátsók, de egyaránt rövidek. Háta egyenes, mellkasa mély és izmos. Farka hosszú, hetykén felfelé ívelő, elvékonyodó, mozgás közben terrieresen tartja. Testhez simuló, vízhatlan szőrzete rövid, sűrű és sima. Intelligens, jó idegzetű eb. Engedelmes, legendásan szelíd fajta, évszázadok során munkában edződött. A tudatos tenyésztés az idők folyamán szívóssá, ellenállóvá tette. Ezek miatt és mert igénytelen, egyre kedveltebb a városi kutyabarátok körében. Vidám, barátságos, jól kezelhető fajta, de mindenképpen határozott bánásmódot igényel. Nem kedveli sem a magányt, sem a bezártságot. Előnyös tulajdonságai és szaporasága miatt kísérleti állatként is tartják szerte a világon.