Magyar agár

Legtöbben úgy tartják, hogy honfoglaló őseink hozták magukkal a Kárpát-medencébe, de története valójában ismeretlen. Akár így, akár amúgy került hazánkba, ereiben valószínűleg más fajták vére is csörgedezik. A török Hódoltság idején kereszteződhetett arab agarakkal, majd a 19. században az angol agárral. Hosszú időn keresztül elfeledett fajta volt, tenyésztésével nem foglalkoztak, csak a 20. század második felében került újra előtérbe és alakították ki a fajta korszerű típusát. Marmagassága: 65-70 cm. Súlya: 22-31 kg. Valamivel erősebb felépítésű, mint az itt tárgyalt többi rövid szőrű agár. Teste hosszabb, csontjai vastagabbak, koponyája viszonylag nagy, homloka széles, feje ék alakú, nem túl hosszú. Szeme sötétbarna, távol ülő. Tekintete figyelmes. Füle hátrabicsakló, nyakra simuló. Mellkasa széles, nem túl mély, hasa közepesen felhúzott. Háta egyenes, a far felé kissé lejt, fara széles, kissé csapott. Végtagjai erősek, izmosak, széles állásúak. Farka hosszú, lógatva hordja, vége a csánktól vízszintesen visszahajlik. Szőre rövid, sima, erős. Leggyakrabban csíkos ordas vagy hamvas, de lehet egyszínű fekete, zsemle és foltos is. Hűséges, gazdájához kedves, idegenekkel szemben bizalmatlan. Tanulékony, de gyakran elereszti a parancsot a füle mellett. Igazi mindenes kutya-remek házőrző és kísérő, vadászaton és a versenypályán nagyon kitartó, ambiciózus.