Mudi

A pumihoz hasonlóan külföldről bekerült terelőkutyák és a puli keresztezésével alakult ki. Miután az 1920-as években a puli és a pumi tenyésztését különválasztották, felfigyeltek az országban használt harmadik terelőkutya-változatra, a mudira, amelyet leginkább a gulyások és a kondások mellett találtak meg. Dr. Fényes Elek írta le az 1930-as lvekben, majd rendszeres tenyésztésbe fogta. Marmagassága: 35-47 cm. Súlya: 8-14 kg. Törzskönyve még nyitott, tehát a pásztorok mellett fellelt, ismeretlen származású, de kiváló küllemű egyedek is bekerülhetnek a tenyésztésbe. Ezért különböző típusok keveredése figyelhető meg a kiállításokon. Arcorri része elhegyesedő, feje spiccszerű. Füle felálló, fordított V alakú, magasan tűzött. Nyaka magasan illesztett, figyelő tartású, középhosszú. Törzse a puliénál és a pumiénál hosszabb, teste nem kvadratikus. Szőre a fejen és a végtagok elülső felületén rövid, sima, a test többi részén 3-7 cm hosszú, csigás vagy hullámos, fényes, nem nemezesedő. Ápolást nagyon ritkán igényel. Gyors mozgású, vágtája lendületes. Másik két terelőkutyánkhoz hasonlóan igen éber, bátor, a puminál kevésbé ugatós, nem makacs. A pásztorok körében a legelterjedtebb fajta, házőrzőként is alkalmazzák, rendkívül hűséges, remek társ.