Pekingi palotakutya

A kínai előkelőségek, illetve a mandarinok palotáiban kitüntető helyet foglaltak el ezek a kis kutyák. Nagy becsben tartották, és fajtáját annyira féltették, hogy Kínából nem engedték ki őket. A kiválasztottak birtokában már több száz évvel ezelőtt létezett ez a fajta. A 19. század elején teljesen elterjedt és divatossá vált. A császári palotában több ezer eunuch feladata volt a faj legnemesebb fenntartása, de Peking ostromakor inkább a kis állatok elpusztítását választották, mintsem hogy az ellenség hozzájuk juthasson. Így a faj tenyésztését újra fel kellett építeni. Marmagassága: 15-25 cm. Súlya: 2,5-6 kg. Rövid, apró, görbe lábai, hosszú teste, rövid stopja, pici, gömbölyű feje, ráncos pofája teszi ezt a kis állatot különlegessé. Szeme nagy, kerek, kissé kidülledő, gyulladásra hajlamos. Színe sötétbarna. Füle lelógó, de ez a nagy szőrrengetegben igazán nem látszik. Nyaka rövid, háta feszes, mellkasa mély, farkát a hátára kunkorítja. A hátsó lábak függőlegesek. Szőrzete különleges: hosszú szálú, egyenes, a nyakánál földig érő sörényt, a füleknél bojtot, a lábaknál zászlót visel ékszerként. Harcias, vakmerő, rendkívül okos kutyus. Igazi szobakutya lévén a kényelmet semmiért nem adná fel, sőt ki is követeli magának. Nagyon jó jelzőkutya, az apró neszekre is rögtön reagál. Szőre és szeme lelkiismeretes gondozást igényel.