Szibériai husky

A husky is a végtelen Szibériából származó, szánhúzó fajta. Az 1900-as évek elején került át először Alaszkába, ahol jól bevált szánhúzóként élte mindennapjait, aztán felfigyeltek kellemes külsejére, ragaszkodó természetére, és átkerült az Egyesült Államokba. Itt nagy népszerűségre tett szert. Előnyös külsejének köszönhetően bandavezérek parádéztak vele New York és Chicago utcáin. Ismerjük a mondást: "rablóból lesz a legjobb pandúr". A husky egyszerre csak a másik oldalon találta magát, s már a rendőrség kötelékében üldözte egykori gazdáit. Láthatjuk, nem mindennapos karriertörténet az övé. Közepes termetű, jó megjelenésű állat. Kissé domború koponyája, keskenyedő arcorri része "mosolygóssá" teszi ábrázatát. Ferde metszésű szeme is mintha nevetne. A füle felálló. Szeme barna, nemritkán kék vagy felemás. Egyenes háta, mély mellkasa, erős, jól izmolt kutyát sejtet. Végtagjai egyenesek, jó csontozatúak. Farját a hátára kunkorítja. Egyik különlegessége a bundája. Közepesen hosszú, dús és selymes tapintású. Színe lehet ezüstszürke, vöröses, fekete, fekete fehér folttal és a fehér összes árnyalata. Marmagassága: 54-60 cm (kan), 51-56 cm (szuka). Súlya: 16-27 kg. Életerős, igénytelen. Mérsékelt éghajlati viszonyokhoz is könnyen és jól alkalmazkodik. A husky nem véletlenül lett egyik kedvence az embernek. Kitűnik a többi, viszonylagos elszigeteltségben, nagyobb önállósággal létezni tudó szánhúzó közül, falka- vagy családszeretetével, hűségével, ragaszkodásával az emberhez. Sokoldalú munkakutya. Atletikus felépítése, gyorsasága miatt szánhúzóversenyek előkelő helyezéseket elérő sztárja. Néha mintha fejébe szállna a dicsőség, túlérzékenységre, makacsságra hajlamos. Őrző-védőként is megállja a helyét, de kedves természete, jóindulata alkalmassá teszik a házikedvenc szerepkör betöltésére is.