Őz
Erdő-mező legkecsesebb vadja. Bundája nyáron vörhenyes, télen szürkés színű. A farok tövénél messzire világító fehér folt, a tükör látható, ennek a csapat összetartásában van fontos szerepe, az erdő homályában ugyanis ez a jelzés árulja el az egyes állatok hollétét. Párosodási ideje július végére, augusztus elejére esik. Ebben az időszakban az erdei tisztások gyepén erősen letaposott, karikába futó csapást, úgynevezett "boszorkánygyűrűt" figyelhetünk meg. Ezek az üzekedő őzek nyomai. A fiatal suta egy, az idősebb két gidát ellik. A járni még nehezen tudó gidát anyja a bokrok védelmében elfekteti, és csak szoptatáskor keresi fel. Mivel a kicsi bundája pettyes, az állatka mozdulatlanul lapul és nincs szaga, ellenségei nehezen fedezik fel, ugyanis a lombok között átsütő napsugarak, keltette fény-árnyék játékba a gida rejtőszínezete teljesen beleolvad. Az erdőt-mezőt járó ember, ha elfekvő gidát talál, gyakran azt hiszi, hogy anyja azt elhagyta, s megsimogatja vagy hazaviszi. Rosszul teszi, mert a visszatérő suta, ha megérzi gidáján a riasztó emberszagot, valóban elhagyja, s így a gida éhen pusztul vagy a ragadozók könnyű zsákmányává válik. Az otthoni felnevelés legtöbbször sikertelen, mert a tehéntej összetétele eltér az őzétől, és így a gida hasmenésben elhull.
|