Mókus
Eurázsia erdeiben széltében-hosszában elterjedt ez a kedves, bohókás állatka, a gyermekmesék és képeskönyvek gyakori szereplője. Közkedveltségnek örvend a városi parkokban a sétálók körében is. Annyira megszelídül, hogy a padon ülők zsebéből lopkodja ki a "mókuscsemegét". Ismertetőjegye bozontos farka és pamacsos füle. Élénk, mozgékony állat, nem alszik téli álmot, csak a nagyon hideg napokon húzódik vissza melegen bélelt fészkébe. Főleg makkal, mogyoróval táplálkozik, de megeszi a gombát is és kifosztja a madárfészkeket. Az erdészek kevésbé lelkesednek érte, mert megrágja a fenyők hajtásait, s ahol elszaporodik, kárt okozhat az erdőgazdaságban. Sok ellensége van: nyuszt, vadmacska, róka, menyét. A mókus az erdőkben okozott károkat némileg jóváteszi azzal a szokásával, hogy téli tartalékot gyűjt: a makkot, mogyorót és más erdei terméseket bekaparja a földbe. Egyidejűleg több "éléskamrát" is készít magának, de hamar elfelejti, hová rejtette tartalékait, s így a földbe került magvak tavasszal kicsíráznak. Ezzel a szokásával hozzájárul az "újraerdősítéshez". A mókus igen ügyesen töri fel a diót: mellső lábai közé fogja és fogaival kis lyukat fúr a dió héjába, majd alsó metszőfogaival felpattintja a héját. Megfigyelték, hogy " a konzervnyitásban" a tapasztalt állatok sokkal ügyesebbek, mint a fiatal kezdők.
|